Budapest - A félévszázados ûrkutatás történetébõl vonultat fel érdekességeket Horváth András és Szabó Attila Ûrkorszak címû könyve, amelyet a szerzõk nem csupán a szûk szakmának, hanem a téma iránt érdeklõdõ nagyközönségnek is szánnak.
A fényképekkel gazdagon illusztrált munkát, amely az Ekren Könyvkiadó Kft. gondozásában látott napvilágot, hétfõn mutatták be a sajtónak a budapesti Közlekedési Múzeumban.
Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Mint Szabó Attila rámutatott, az Ûrkorszak címû könyv épp azt a célt szolgálja, hogy szétoszlassák az ûrkutatással kapcsolatos téveszméket, megszüntessék a fehér foltokat.
A mûben kitérnek az õsök elképzeléseire, hiszen az embert évezredek óta foglalkoztatja a kérdés: milyen lehet a Földet körülvevõ világ, milyenek a bolygók és a csillagok, s miként lehet eljutni hozzájuk. Az õsök elképzeléseit a rajzok, a mítoszok révén ismerhetjük. A köztudatban Ikarosz az elsõ ember, aki a levegõbe emelkedett, hogy a Nap közelébe jusson. Ám az elsõ "valódi ûrhajós" Lukianosz Ikaromenipposz, vagy utazás az égbe címû mûvében jelenik meg. A fõhõs, Menipposz madarak szárnyán repül fel, hogy az istenek viselt dolgairól szerezzen tudomást.
Az ûrrepülés sok regényírót is megihletett, így Verne Gyulát is, aki az 1865-ben megjelent Utazás a Holdba címû mûvében szemléletesen írja le a súlytalanság állapotát, s azokat a rosszulléteket, amelyeket egy évszázad multán az ûrhajósok a valóságban is megtapasztaltak.
Az ûrtevékenység gyakorlati, a hétköznapi életben jelentkezõ hasznának külön fejezetet szenteltek a könyvben. Megtudható, hogy a mûholdaknak a meteorológiai elõrejelzés, az ásványi kincsek és vízkészletek felkutatása mellett a távközlésben, televíziós mûsorszórásban is van szerepe. Az ûrkutatásnak köszönhetjük olyan találmányok elterjedését, mint a napelem, a teflon, a tépõzár, a lárvák bebábozódását megakadályozó légyirtó, vagy a csecsemõk légzésének leállását, s a hirtelen bölcsõhalált megakadályozó speciális gyermekpizsama.
Horváth András ûrkutató-csillagász, a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke az ûrversenyre helyezte a hangsúlyt, amely az Egyesült Államok és Szovjetunió, illetve Oroszország vetekedését jelentette. E párviadalban mindkét oldalnak egyaránt voltak nagy gyõzelmei és kudarcai. A hatvanas-hetvenes években újabb versenyzõk jelentek meg a porondon: európaiak (angolok, franciák), majd japánok, indiaiak, kínaiak. A felsorolt nemzetek ûrhatalommá váltak, mivel saját fejlesztésû hordozórakétákkal saját ûreszközeiket indították sikerrel elõször a Föld körül, majd a Holdhoz, az üstökösökhöz, a bolygókhoz. Ez év októberében startol a VII. kínai ûrhajó három kozmonautával a fedélzetén.
A nyolcvanas évek második felében Izrael is belépett az ûrhatalmak sorába, s úgy tûnik, hogy a XXI. század elején tovább növekszik a saját hordozórakétával rendelkezõk köre.
Horváth András beszélt az ûrturizmusról is, így a 2004-ben bemutatott SS1-rõl (SpaceShipOne), valamint az SS2-rõl, amelyet a tervek szerint 2009-ben állítanak üzembe.
Mint a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke elmondta, ez az elsõ magánûrrepülõ: 100 kilométer magasságba képes felemelkedni, s 5-6 percre biztosítani a fedélzetén lévõk számára a súlytalanság élményét. Az SS2 lesz az ûrturizmus eszköze, hetente tucatnyi ûrrepülést végez majd. Oroszországból már kilencen jelentkeztek ûrturistának.
Horváth András meggyõzõdése szerint a 2010-es évektõl kezdõdik az ûrturizmus felfutása. Mint mondta, a magántõke megjelenése vérfrissítést jelent majd az eddig kizárólag államilag finanszírozott ûrprogramok számára.