Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
Az ûrkutatás egyik fõ gátja eddig a rendkívül drága üzemanyag volt, amibõl a végtelen univerzum bejárásához számunkra képzelhetetlen mennyiségekre volna szükség. Aisha módszere ezzel szemben leginkább a napenergia felhasználásához hasonlít, és nem csak jóval olcsóbb, de sokkal hatékonyabb is, mint az a rakéta-üzemanyag, amelyet jelenleg az ûrhajókhoz használnak.
A napjainkban üzemben lévõ rakétákat, mint például a Dragon X-et, nehéz kontrollálni a hajtómûvek miatt, és még a NASA jövõbelátó elképzeléseiben, mint az ion-meghajtás is szükség van villamos energiára – még a USS Enterprise repülõgép-hordozó rakétáihoz is kellettek a dilítium kristályok.
Aisha kreatív gondolkodóként túllépett a hagyományos rakétameghajtás elvén: hajtómû-rendszerének titka az, hogy az ûr nem vákuum, hanem olyan részecskék és antianyag-részecskék végtelen tengere, amely egy szemvillanás alatt létrejöhet és el is pusztíthatja önmagát.
A fiatal zseni úgy véli, hogy ezt a kvantum-hatást hasznosítani lehet a dinamikus Casimir-effektuson keresztül. Ez utóbbi egy „mozgó tükrös” üreget alkalmaz, ahol két visszatükrözõ lapos tányért egymáshoz közel helyeznek el és úgy mozgatják õket, hogy kölcsönhatásba kerüljenek a kvantum-részecskékkel. A szilikonból készült tányérok mozgatásával energia keletkezik a semmibõl és olyan hasznos erõ születik, amely alkalmas lesz - többek között akár - egy ûrhajó meghajtására is.
Ha a szabadalomra épülõ kutatás utolsó fázisa is sikeresnek bizonyul, hamarosan minõségi változásra számíthatunk mûholdak irányítási módjának terén is: például olcsóbb lehet még a kábeltévé-elõfizetés is.