
Megtalálta egy An-2-es rozsdás szárnyait, kerekeket egy szétesett jármûrõl, pilótaülést egy ócska motorkerékpár-oldalkocsiból szerzett. Aztán okos könyvek segítségével belekezdett az összeszerelésbe, mintának a Wright fivérek egy gépét használva, de korszerûsítve azt.
A statisztikák szerint a házilagosan barkácsolt repülõgépek közül százból egy, ha felszáll.
A szerelés közben elmúlt a hónap, amelyet az orvosok adtak neki, de a beteg közben kezdett megerõsödni.
És végre felemelkedett a repülõgép: 11 percet töltött a levegõben, 70 méter magasan, aztán elkezdett leszállni, de a pilóta közben meggondolta magát, és még egyszer fel akart emelkedni. A tolóerõ azonban már nem volt elég, s kissé keményen ért földet: Zarecsnyijnek nem lett baja, de a gép ripityára tört. Elmondása szerint azonban ez már nem volt érdekes: "A lelkemben már ott volt az égbolt" - mondta a Komszomolszkaja.
Késõbb családostól elvándorolt Oroszországba, és Szaratov közelében letelepedve újra repülõgépet kezdett építeni, és ez már többször is felszállt.
Az onkológiai ellenõrzésen derült ki, hogy meggyógyult. A kórházból a legközelebbi mezõre rohant, virágot szedett, és újra a kórházban minden beteg éjjeliszekrényére pohárkát tett egy-egy szál virággal, egészséget kívánva, s azt, hogy mindenkinek teljesüljön a dédelgetett álma, mert meggyõzõdése, hogy õt ez gyógyította meg.