
Miközben egy törpegalaxist kannibálhajlamú szomszédja lassacskán bekebelezi, az "aprócska" csillagváros a spirálgalaxis gravitációs hatására rendkívüli mértékben eltorzul: évmilliárdok alatt az agresszort körülvevõ szürrealisztikus "indákká" és hosszúkás "csillagfolyammá" alakul át. További évmilliárdok alatt a csillagfolyam "asszimilálódik" - teljesen beolvad a spirálgalaxis csillagállományába. A közvetlen szomszédságunkban, az úgynevezett Lokális galaxiscsoportban (LGCs) 1997-ben figyelték meg elõször e kozmikus kannibalizmus jelenségét. Az LGCs azonban mindössze három spirálgalaxist tartalmaz, vagyis túl kicsi a minta, hogy a folyamatra vonatkozó általános következtetéseket vonjanak le.
A nemzetközi kutatócsoport David Martinez-Delgado, a Max Planck Csillagászati Intézet tudósával az élen messzi spirálgalaxisokat figyelt meg, ezek legtávolabbika bolygónktól 50 millió fényévnyire található. A tudósoknak e távoli régiókban is sikerült felfedezniük a törpegalaxisok bekebelezésére utaló árulkodó jeleket - ez az elsõ eset, amikor a Lokális galaxiscsoporton kívül figyelték meg a kozmikus kannibalizmust.
Ami a legérdekesebb, a megfigyeléseket amatõr csillagászok 10 és 50 centiméter rekesznyílású távcsövein végezték, amelyeket kereskedelmi forgalomban kapható CCD-kamerákkal szerelték fel. A távvezérelt robotikus teleszkópok két magánobszervatóriumban mûködnek - az egyik az Egyesült Államokban, a másik Ausztráliában van.
A továbbiakban a kutatók az adatokat az olyan képzõdmények, mint az "indák" és "csillagfolyamok" gyakoriságára vonatkozó számítógépes elõrejelzések felülvizsgálatára alkalmazzák.
A Lokális galaxiscsoport (rövidítve LGCs) az a galaxishalmaz, amelybe a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis is tartozik. A csoport körülbelül harminc tagot számlál, gravitációs középpontja e két említett galaxis között helyezkedik el. Átmérõje 10 millió fényév körüli, és kettõs (súlyzó) alakja van.