
A tudósok évtizedekig vitatkoztak azon, hogy a vörös bolygó egykori vízkészlete elérte-e azt a mennyiséget, ami beindíthatta volna a párolgással és csapadékképzõdéssel járó vízkörforgást. A Coloradói Egyetem kutatói, Gaetano Di Achille és Brian Hynek az 1990-es évek végén a Mars körül keringõ Global Surveyor fedélzetén lévõ lézeres magasságmérõ (MOLA) képeit, illetve az újabb, az amerikai és európai megfigyelõrendszerek adatait vizsgálta át. Ezek a képek és információk már korábban is elérhetõek voltak, de csak most került sor arra, hogy a marsi felszínrõl elérhetõ adatokat egy átfogó számítógépes modellel tegyék érthetõvé.
A Nature Geoscience címû tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint a Mars felszínén 52 deltatorkolatra utaló üledékes területet találtak. Ezeknek a torkolatoknak több mint fele azonos magasságban található, azaz egy korábbi, nagykiterjedésû óceán partvonalait is jelölhetik.
A tudósok számításai szerint a 124 millió köbkilométer vizet tartalmazó õsi tenger a bolygó felszínének 36 százalékát boríthatta.
Egy másik, a Journal of Geophysical Research címû szaklapban megjelent tanulmány szerint Hynek és kollégái közel 40 ezer marsi folyóvölgyet vettek nyilvántartásba, azaz négyszer többet, mint azt korábban feltételezték.
"A folyóvölgyekben gazdag felszín csak bõséges csapadék esetén jöhetett létre" - magyarázta Hynek.
"A legfontosabb kérdés, amire választ szeretnénk most kapni, hogy ez a temérdek mennyiségû víz hová tûnt a Marsról" - tette hozzá Di Achille.
A kutatók kérdéseire az újabb expedíciók adhatnak magyarázatot, köztük a NASA 485 millió dollár (110 milliárd forint) értékû, a Mars felsõ légkörének és ionoszférájának tanulmányozására tervezett MAVEN-szonda, amelyet várhatóan 2013-ban indítanak útnak.