Csöpike nyolc évvel ezelõtt halt meg, de szelleme idõrõl idõre visszajár fia lakásába. Az értelmiségi család már meg sem lepõdik, ha átrendezi a szellemmami a konyhát, legfeljebb, ha alkalmatlan idõpontban érkezik, rászólnak: Csöpike, ne most! Gönci S. Tivadar elõadómûvész nyíltan beszél arról, hogy a nyolc évvel ezelõtt elhunyt édesanyja jelenlétét a lakásukban gyakorta érzi õ is és a családtagjai is.
- Én mindig hittem abban, hogy léteznek szellemek, de elõször anyukám szellemével találkoztam.
Ufo- scifi sztorid van? küldd el nekünk a szerk[kukac]zug.hu címre!
- Olyan tárgyak szoktak eltûnni kis idõre, vagy helyet cserélni, amelyekhez az anyámnak egykor köze volt. Poharaknak, csészéknek, tányéroknak vész nyoma, amelyek késõbb ismét a helyükre kerülnek. Elõfordul, hogy nyikorognak a bútorok, zörgést hallunk innen-onnan, vagy csak egyszerûen azt érezzük, mintha valaki a közelünkben lenne.
Gönciék egyébként azt hiszik, hogy Csöpike ezekkel a jelekkel csupán azt szeretné a tudtukra hozni, hogy jelen van. Számukra ez nem félelmetes érzés, még csak nem is meglepõ, de néha persze zavaró tud lenni. Ilyenkor, rászólnak, hogy „Csöpi, most ne!”
- Soha nem gondoltunk arra, hogy elûzzük édesanyámat, mert érezzük, hogy csak jót akar nekünk, ártani nem fog. Szeretjük õt, és õ is minket - tette hozzá a családfõ. Kajári Lajos néptanító és táltos azt tartja, hogy nem feltétlenül a tudomány képes magyarázatot adni a hazajáró lelkek jelenségére.
- A halál után a lélek eltávozik a testbõl, és normális esetben a fénykapun keresztül jut át a másvilágra. Egyes esetekben azonban valami visszatartja, az pedig az ember legnagyobb ereje, a szeretete. Ez olyankor fordul elõ, amikor a szerettei nem tudják „elengedni”, nem tudják elvesztését magukban feldolgozni. Ha ez nem történik meg 53 nap alatt, a kapu bezárul elõtte, és örökre a Földön marad. Ilyenkor visszajár bizonyos helyekre, vagy személyekhez, de soha nem ártó szándékkal.
Kis-Halas Judit néprajzkutató állítja: a magyar néphitben általános vélekedés volt, hogy a halott lelke nem távozik azonnal a temetéskor. A legelterjedtebb nézet szerint a lélek negyven napig még a ház körül tartózkodik. Ezért a halotti toron is megterítettek neki, vagy éjszakára ételt, vizet hagytak az asztalon a számára. Ha ezen az idõn túl is megjelent, vagy zörgéssel, kopogással jelet adott, akkor az - megint csak általános vélekedés szerint – a haldoklás vagy a temetés közben történt szabálytalanságra, rendellenességre utalt. Például nem teljesítették a végakaratát, túlzottan siratták, nem temették el vele kedves tárgyát, nem a megfelelõ ruhadarabban tették a sírba és egyebek. A családtagok ezekben az esetekben igyekeztek jóvátenni a hibát: misét mondattak, imádkoztak, eltemették a kért tárgyat. Ha a visszajárás ezután sem szûnt meg, igyekeztek a halottat elûzni: fokhagymával kenték be az ajtót, ablakot; a szobát, házat tömjénnel füstölték, szentelt vízzel locsolták, papot hívattak, hogy szentelje meg a helyet.
Lipcsik Katalin parapszichológus úgy tudja, hogy a lélek a halál után elhagyja a testet, és egy úgynevezett köztes létbe kerül. A karmától függ, melyik síkon folytatja a további tapasztalásait. Egyes halottak „szellemei” többféle ok miatt térhetnek vissza, illetve nem tudnak eltávozni a „fénybe”, mert nem ismerték még fel, hogy már meghaltak. Õket a környezetük ragaszkodása, sajnálata tartja itt, de befejezetlen tevékenység, üzenetátadás és más egyéb segítõ jelleg miatt is észlelhetjük a jelenlétüket. Üzenhetnek nekünk a testünkön, vagy lelkünkön keresztül, például érintésekkel, gondolatokkal, érzetekkel, betegségeink, vagy furcsa állapotaink megjelenésével, de a környezetünk tárgyainak helyét is megváltoztathatják és elektromos hatásokat is kelthetnek.